Üzen a természet, üzen a rét, dalol a madár, viszi a szél…..
Hé, Ember, várlak, hiszen neked rendezem a tájat!
Csodás mester művem láthatod, ez ad neked varázslatot.
Lépj be hát hozzám, légy boldog nálam, csodáld, amit adok, őrizd meg az álmom!
Mielőtt belépsz, állj meg pár perce, gondold végig miért jöttél hozzám vendégségbe.
Ha rétre lépsz, boldogan táncolj, ne feledkezz az élővilágról. Mosolyog rád ezer virág, hagyd meg őket zöld szárán. Ha kell neked, szakíts le párat, de azért, hogy eldobd, nem bántsd őket, hagyd ott.
Bogarak nyüzsögnek, zümmögnek százan, dolguk van ebben a világban.
Sebes folyóim, keskeny patakok szállítják az életet, sodorják folyamok.
Ad neked ételt, ad neked vizet, de annyit vegyél el, ami téged megillet.
Tengerek vizében az élet burjánzik, a legszebb vízi táj szemedben sugárzik.
Merülj el habjában, érintse lábad a homok, szikláiról csodáld milyen szépen zubog.
Ezernyi faj az állatok között, rendezett életben élnek, törvényeik között. Ne bontsd meg e törvényt, inkább tiszteld, csodáld, hogy később ne fényképről küldd hírét tovább.
Erdeim fái magasodnak az égig, ha fel akarsz mászni, gondold meg meddig.
A tetejéről nem érhetsz el csillagot, de ágai mindig adnak hűs árnyékot.
Hullanak az ágak, hullanak a levelek, ezzel táplálják a talajban az életet.
Kérlek, ne pusztíts, ne vágj ki, hallgasd meg kérésem, hallgasd meg fohászom!
S ha jön a karácsony, fenyőim egy részét neked ajánlom.
Díszítse szobád, melegítse lelked, de gondolj arra, hogy amikor elviszed, nekem a szívem hasad meg.
Elviszel egyet, telepíts hármat, hogy ne legyen hiánya e tájnak.
A levegőt tisztítom, árnyékot tartok, az erdőben megannyi állatnak menedéket, otthont adok.
S amikor haragos vagyok, elsöprök mindent, de mögöttem tisztulást hagyok. Ilyen a természet, él, virágzik, fáj. Ennek a körforgásnak ne áll útjába, mert nem ellened van, engedd útjára. Elveszed terem, elveszed létem, beépíted minden rétem, feltöltöd folyóim, partjaim, elveszed fáim, nem veszed észre hamvaim. Pedig neked vagyok, téged szolgállak, s közben eléd tárom ezernyi csodámat.
Lelkedet nyugtatom, szemedet kápráztatom, filmemet nézheted, mozim ajtaját be nem zárom.
Megtöltöm tányérod, szolgálom kályhádat, megtöltöm kulacsod, építem a házad.
Szervezem életed programját, ezret, század, de csak azt, ami éppen jó neked, azt nézd meg, a többi várhat.
Suttogom füledbe üzenetem, s remélem, meghallod, eljut hozzád, miért teszem.
Kiáltok, zokogok, néha dühös vagyok,
de tudom, még sokáig csodáljuk együtt a Napot.
Írta: Biró Márta
Ha tetszett e rövidke verses novellám, a többi írásom is szeretettel ajánlom:
További verseim
